Tai Chi Története
Filozófiai szempontból a Tai Chi gyökerei a taoizmusban találhatók.
A történések természetes áramlásában a működtető elv,
mely az egész univerzumot irányítja,
a Yin és Yang, a két ellentétes erő kölcsönhatása.
A Yin a passzív, a Yang az aktív erő.
A Yin és Yang dinamikus feszültségében minden dolog megtalálja
saját természetét.
A legenda szerint a Tai Chi Chuan létrejöttét a XIII. században, a Sung dinasztia alatt élt Zhang San-Feng-nek tulajdonítják, mert ő kapcsolta össze először a belső erőt a harci technikákkal. Az is lehet, hogy a stílus valójában a Wu Dan hegységbeli Shaolin templomban jött létre. A XVIII. Században már biztosan létezett, mikor is egy Chen Chang-Xing nevű ember tanította a Tai Chi-t rokonainak és néhány kiválasztottnak.
Zhang San-Feng után a Tai Chi Chuan technikák az átörökítődések során két nagyobb stílusra, a déli és az északi stílusra bomlottak. Később Jiang Fa volt az, aki átadta tudását a Chen családnak. A Tai Chi Chuan ezután 14 generáción át öröklődött és Régi és Új stílusra oszlott. A Régi stílust Chen Chang-Xing vitte tovább, az Újat pedig Chen You-Ben hozta létre. Chen Chang-Xing, a Régi stílus örököse igen szűk körnek, elsősorban a Chen család tagjainak adta tovább tudását. Ugyanakkor a családon kívül is, Yang Lu-Chan-nak is továbbadta tudását, akinek unokái révén, Yang Chen-Fu nevéhez köthető Tai Chi Chuan stílus ágának népszerű neve a Yang stílus, valamint ő véglegesítette a 108 lépéses formagyakorlatot.

